Valami dráma
(Avagy a gondolatok a fejünkben vannak)
A folyosón állsz, probléma1, probléma2 és kilátástalanság feliratú ajtók között.
Ma melyikbe mész?
Amikor raknak egy ajtóra lakatot… annyira stabilan állsz… berakod és nem. Nem nyílik.
Igen. Betenni be lehet. Akarod is meg minden. Nem az a lényeg, hogy csak betenni, de betenni mindenképpen.
Hálló! Játszunk kulcsosat. Neked nincs meg a kulcsod? Keresek valakit.
Férfi:
Nem vagy már 17 és nem is leszel megint.
Nő:
A picsába, hogy azt mondja bla bla bla, pedig sáláláláláááá.
Legközelebb akkor sírni, ha őszülök. Ez a legfontosabb.
Kórus:
4 makk között üzenet.
8 makk között üzenet.
szerelmes lesz üzenet.
1 makk között üzenet, mert mindenki húzott levelet.
Nő:
Nagyon durván sajnos biztos. Nem én vagyok az igen ember.
Ne bólogass ennyire, engem ez halálra rémít.
Férfi:
Nem.
Nő:
A nem az nem menő. Az emberek utálják azokat akiktől a sok nemet hallgatják. És nem akarnak velük lenni.
Nem szabad beadni a derekad a nemnek.
Férfi:
Ezt most ne! Annyi minden változott, hogy öngyógyult a dolog.
Nő:
A tiltás és beolvadás rideg hálója.
Férfi:
Ti értitek az embereket?
Kórus:
1 Olyan, mintha csak bizonyos szavakat hallanék tőlük.
2 Jajj nem! Nem! Nem!
3 Én nem mondtam semmit.
4 Kivadászom azt a 3-4 mondatot amit megértek és kész. Mindent nem tarthatok meg.
5 Sokkal többet, mint amire szükség lenne.
Én úgy szeretek nézni. Ha ez egy film lenne, mindenkit az érdekelne, ki a főszereplő, de nem mutatnám meg. A
közepét vágnám ki, mert ugye mindenkit a refrén érdekel. Se eleje, se vége.
Fotó: Kiripolszky Csongor
